|
Témaindító hozzászólás
|
2013.03.24. 09:06 - |
 |
[19-1]
 A válaszán mosolyogtam.
-Tartsd is. -Néztem rá. Ő az ajkába harapott, engem nem zavart csak nehogy véresre harapdálja.
Amint talpra álltam, vártam, hogy Ő is felálljon és indulhassunk végre.
-Ha akarod magad is megnézheted. -Mondtam némi célzással, a kaján vigyort az arcomról le se lehetett volna törölni.Mikor végre feltápászkodott Kendall is, elindultam a központ felé. Hátrapillantottam követ-e engemet.
/folyt. szobák |
 Kicsit össze ráncoltam a homlokom és halkan felkuncogtam ahogy hallgattam a válaszát.- Ohh tényleg? Jó tudni, majd észben tartom...-vigyorogtam rá és kissé az ajkamba haraptam a mondat végén. Szokásom volt az ajkamat harapdálni, nem direkt csináltam egyszerűen csak megszokás de több srác elég érzékeny volt erre. Csak vigyorogva figyeltem ahogy szakad a nevetéstől majd végül valahogy talpra kecmereg.-Hmm most, hogy már tudom milyen jó vagy az ágyban akkor mehetünk is. -nevettem fel kissé majd én is felálltam és leporoltam magamról a homokot. |
Miközben tekintetem a vizet páztázta a szemem sarkából láttam, hogy végigmért.Nem tudhatom biztosan, hogy tetszem-e neki de gondolom igen mert jól nézek ki. Mikor válaszolt újra ránéztem.
-nem kell. Csak punnyadni. És most nekem punnyadni van kedvem, azt nagyon jól tudom csinálni.És hozzáteszem jó vagyok az ágyban... -Bevetettem a csábos szemöldökhuzogatást. -Órákat tudok aludni! -Na itt kitört belőlem a nevetés.Majdnem hátradőltem a homokba. De inkább valahogy felálltam.
Amúgy összejönni a csapattársammal, az kb olyan lenne mintha a mostohatesómmal járnék. |
Miközben beszélt az arcát figyeltem és kissé jobban is végig mértem. Amúgy nagyon is helyes srác volt csak ezt eddig nem is különösebben figyeltem.- Hát ne is tudom... Ugye ma már nem kell semmit csinálni? -tisztában voltam vele, hogy egyszer úgy is el kell majd kezdenem bejárni edzésekre de próbálltam azért elkerülni minden ilyen dolgot amíg lehet. Meg a nevelőkkel se volt sok kedvem össze futni. |
A mondatára elmosolyodtam. Igaziból nem volt kiállhatatlan, előfordulhat, hogy Ő annak titulálta magát, de nem volt az, legalábbis velem nem... Egyenlőre.Meg amúgy ha az lenne mit tudnék csinálni? Akkor is csak a cspattagom marad. Meg már hozzászoktam a bunkók társaságához, van egy pár a központban és őket sem vetem meg, ha nagyon felbosszantanak edzésen jól elverem őket, ha feladat, hogy egymással harcoljunk.
A kérdésére ránéztem.
-Edzések, gyakorló küldetések után ki lehet menni, de nem nézik jó szemmel ha órákat elcsatangolunk. Azt akarják, hogy a legtöbb időnket a központban töltsük. -Mondtam kifejezéstelen arccal. -Nincs kedved visszamenni? |
-Hmm... hát úgy néz ki muszáj lesz. Remélem azért menni fog. -néztem rá vigyorogva. Na jó azért nem voltam annyira kiálhatatlan bár jelen pillnatban kissé változékony volt a természetem... Otthon igazából mindig mindenkivel jóba voltam bárkik is vettek körül de nekem is más volt a hozzá állásom. Na meg eltürték a csipkelődéseimet, hülyeségeimet amit itt nem feltétlen értékeltek. Bár Chris nagyon is kedvesnek tűnt így hozzá én is másképpen álltam. Azon amit mondott kcisit elgondolkoztam, asziszem az még elég messze volt, hogy könnyű legyen.- Mellesleg meddig lehet kint lenni? -néztem rá, igazából fogalmam sem volt arról, hogy mikor lehet ki be mászkálni általában valahogy úgy is csak kilógtam és amikor kedvem volt vissza mentem. |
A kérdésére újra rá szögeztem a tekintetem.
-Kénytelen leszek megszokni téged.-Feleltem vigyorogva. Hát csak nem lehet olyan rossz testvér ha eddig még nem ment az idegeimre, a családom tagja pedig többféleképpen is lehet nem csak mint fogadott tesó...
-Elején nehéz, utána már könnyű. -Mondjuk ezt mondani is könnyű, azért nagyon nem mindegy, hogy az ember 5-6 évesen kerül ide -akkor még könnyebben is hozzászokik mindenhez - vagy 18 év körül elszakítják a családjától. Erre csak az emlékezet törlés adhatna gyorsabb megoldást, az meg köcsögség lenne.
Ahogy ezeket is átgondoltam eléggé elbambultam és észre se nagyon vettem, hogy mondott-e erre valamit vagy nem. |
Kicsit elmosolyodtam mikor felnevetett majd felhúztam a lábaimat és fejemet a térdemre hajtottam miközben a vizet figyeltem. Miközben hallgattam tekintetemmel követtem a partot mosó hullámokat ahogy meg csillan rajtuk a nap fény. Ahogy azt mondta, hogy mostmár én is a családja vagyok halványan elmosolyodtam és felé fordítottam a fejemet.- Hmm... biztos vagy te ebben? Szörnyű testvér vagyok, a bátyáimnak mindig az idegeire mentem... -vigyorodtam el kissé el viccelve a dolgot majd csak elmosolyodtam.- Hát talán majd egyszer én is így fogom érezni. -tűnődtem el bár ebben a percben ettől még fény évekre álltam. |
Felnevettem mikor azt mondta, nem akarja megtudni milyen lehet ha utál valakit Tycast. Én amúgy bírom az "öreg" humorát.Olyan beszólásai vannak néha, hogy szakadok a röhögéstől.Keny pedig még nagyon nincs hozzászokva ehhez az egészhez, ennyi az egész.
-Nem olyan rossz. Itt vagyok. Élek. Boldog vagyok. Szóval nem olyan rossz. Nekem a többi Rózsa a családom, most már te is. -Húzódott mosolyra a szám.Őszintén szólva már nem is tudnék mit csinálni a többiek nélkül. Képtelen lennék megszokni egy normális családot, illetve de... Amennyiben törlik az emlékeimet, akkor megszokom hamar, mert azt hiszem ott éltem eddig is.Persze egy idő után jönnének az emlékképek és azok összezavarhatnának. Meg az amúgy milyen szar lenne már, megfosztani engem a személyazonosságomtól, azt sem tudnám ki vagyok, olyan értelemben, hogy nem ismerném magamat. |
-Hát akkor nem akarom megtudni, hogy milyen lehet ha utál. -húztam el a számat grimaszolva. Igazából nem szoktam meg, hogy bárki is kiabáljon velem vagy parancsolgasson ezért nem is vettem túl jó néven a dolgot. Úgy tűnt neki annyira magától értetődő, hogy nem ismeri a szüleit de nekem ehyálltalán nem volt az, inkább nagyon is furcsa sőt bizar.- Rossz lehet, hogy nem is ismerted a szüleidet. -pillantottam a vízre. Én imádtam a szüleimet és a bátyáimat és el se tudtam képzelni nélkülük az életemet. |
Azt hitte utálja Tycast, pedig amúgy nem csak félti őt is. De megse lepődtem amit azután mondott miközben a homokkal szórakozott.
-Azért nem utál ám. -Tettem hozzá egy bíztató mosoly kíséretében.Aztán végighallgattam a kérdését amire igaziból a válasz szerintem annyira magától érthetődő, hogy meg se kellett volna kérdezni.
-Itt nevelkedtem fel. Nem is emlékszem nagyon a szüleimre.De azt hiszem ők színészek voltak, vagy még mindig azok. -Mondtam egy vállrántás kíséretében és bámultam magam elé.Tetszett az ahogy a tó felszínét fodrozta az enyhe szellő. |
 Hát persze amint vissza megyek valószínüleg újabb fejmosást kapok bár ezeket szinte meg se hallom. Végig halgatom és nem veszek tudomást róluk. Végül is ha minden egyes lebaszást magamra venném...- Az az ember tuti utál engem. -sóhajtottam miközben egyik kezemmel a homokkal szórakoztam.- Úgy nagyából minden nap többször. -vontam meg a vállam és közben kicsit el is mosolyodtam azért. Talán jobban kellett volna, hogy érdekeljen ez az egész de sajnos vagy nekem annyira nem sajnos egyáltalán nem tudott érdekelni.- Oké Chris. -mosolyogtam a fiúra.- Te régóta vagy itt? -igazából eddig nagyából egyik csoport társammal se igazán beszélgettem csak próbáltam elkerülni az edzéseket vagy miket amikor tehettem. Így velük se nagyon találkoztam, igazából azt se tudtam mit kell csinálni egy ilyen edzésen. |
-Már amennyire engedik. Dr.Tycast állandóan téged emleget, hogy leszid mert megint nem vagy ott. Gondolom már kismilliószor megkaptad érte a magadét. -Nem azért mondtam ezt most neki, mert én is úgynúgy ellenzem, hogy a Rózsák -velem együtt- kijöjjenek. Sőt, utálom ezt az egészet, alig akarnak kiengedni. Féltenek olyan "értékesek" vagyunk. Még a chip-be is van jeladó, mindig tudják hol tartózkodunk.
-Christopher Adams. Neked csak Chris.-Feleltem mosolyogva a kérdésére. Igaziból már hozzászoktam ehhez. A többi csapattársam volt, hogy elvesztette az emlékét, teljesen, és náluk előről kellett kezdeni. Ő meg még új. |
Kicsit megnyugodtam, hogy Ő legalább nem áll neki egy újabb lebaszásnak, amiből mostanában kb mindenkitől kaptam. Szóval így én is úgy döntöttem, hogy normálisan viselkedem. A zsebembe csúsztattam az iPodomat majd a fiúra pillantottam.- Hát... mondjuk úgy kívül tágasabb. Ha tehetem inkább kijövök. -vontam meg a vállam grimaszolva egyet. Na jó lehet ez nem tetszett neki hiszen valószínüleg a legtöbben már rég bele törődtek a dologba és nem volt vele bajok, de hát ez van.- Amúgy... bocsi nem emlékszem a nevedre, hogy is hívnak? -haraptam az ajkamba egy bocsánat kérő mosoly kiséretébenn. |
 Azt láttom, hogy eléggé meglepődött az érkezésemen, mert zenélt,elbambult, és nem is vette észre. De gondolom azért meghallotta amit mondtam.
-És hogy-hogy erre? Unalmas a központban? -Kérdeztem mosolyogva. Persze nem voltak hátsó szándékaim a csajjal, ő a csapattársam és házi nyúlra nem lövünk... Elöbb megvadítjuk.
Különben átéreztem, azt ami most lejátszódik benne, új neki a környezet, idegen minden. Eltűnt Rózsa előkerült. Én is voltam valamikor új de nem emlékszem arra az időszakra, valószínüleg megvonták tőlem a memóriaszérumot törölve ezzel az emlékeimet, de akkor is ismerős volt az érzés. |
Pár pillanatra lehunytam a szemem és lényegében kizártam a külvilágot és elmerültem a gondolataimban. Aztán a következő pillanatban mikor kinyitottam a szemem már ott ült mellettem egy barna hajú srác. Ilyedtemben ugrottam egy kicsit és kikaptam a gyorsan kikaptam a fülest még épp elcsípve amit mondott.- Öhmm... Szia, igen én vagyok. -bólintottam a hajamba túrva miközben végig néztem a fiún. Hát persze, Ő volt az egyik csoport társam vagy mi.
|
Éppen errefelé sétáltam, megtehettem mert végeztem a napi edzésprogrammal amit kiszabtak rám/ránk.Nem gondoltam volna, hogy itt találom az újonan érkezett csapattársamat.Legalábbis távolról úgy tűnt Ő az. Odamentem hozzá, és leültem mellé.
-Hello! Te vagy az új lány, igaz? Kendall. -Néztem rá kérdően, aztán a vizet kezdtem el bámulni. Elég rég nem jártam itt, most meg olyan jó volt az idő is. Mondjuk biztos nem gázoltam volna bele a tóba, mert még hideg, de akkor is szép látvány volt. |
Nem voltam itt több mint 1-2 hete de valahogy ez a hely volt a kedvencem. Annyira nyugodt és csendes volt itt minden. Leültem a homokba és csak figyeltem a vizet ahogy megcsill rajta a napfény. Elég kellemes idő volt, igazi kellemes tavaszi nap. Igazából nem tudom, hogy let volna e valami dolgom ma vagy sem, de úgy döntöttem sétálok egyet ezért is jöttem ide. Amikor csak tehettem a városban mászkáltam és szabadulni próbáltam a központ területéről. Halkan sóhajtottam és feltettem a napszemüvegemet majd az iPodomon bekapcsoltam valami zenét és csak élveztem a napsütést és a jó időt.
|
[19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
